Megígértem, kedves fotós kolleginának, Egyed Melindának, hogyha megírja ezt a cikket akkor én is kiteszem az oldalamra. Meg is írta, tehát következzen a cikk:

Forrás: Egyed Melinda, Fotó: Egyed Melinda

 

Kedves filmes kollégám, Zsolti száját valami olyasmi hagyta el egy esküvőn, hogy ha megírom ezt a cikket, imádni fog érte. Mondjuk ennél nagyon több motiváció nem kellett nekem se.

Eddig azt gondoltam, nekem nincsenek ellenségeim, ellenséget tartani luxus, túl sok energiát visz. Na meg ahogy mondják, akinek ilyen barátai vannak, minek annak ellenség.

De most rá kellett jönnöm, hogy van egy ősellenségem, becses nevén: abroncs. Aki ellen ezennel verbális keresztes hadjáratot intézek.

Már szinte hallom is a kis felháborodott sóhajokat, de hadd magyarázzam meg a bizonyítványt.

Lássuk, szisztematikusan. Mire jó az abroncs, hivatalosan? Nos arra, hogy szépen tartsa a ruhát. Valójában a szalonokban (és persze, mint mindig, ebben az esetben is tisztelet a kivételnek) néha csak azért köteleznek rá, hogy azzal együtt kölcsönözd ki a ruhát, mert nélküle leér a szoknya alja a földre és koszos lesz.

Aztán, ha lehámozod a klasszikus gondolatokat a dologról, lefújod a port a tetejéről és gondolva egy merészet, száműzöd az abroncsot a ruha alól, nézzük, mi történik.

Egy: fellélegzel, mert három kilóval kevesebbet kell cipelned az amúgy is menyasszonypróbáló kánikulában.

Kettő: a ruha tartása megmarad, ne adj’ isten, még kellemesebben omlik a földre. Nem lesz ugyan habcsókos meg szaloncukorkás, de ha eleve nem is ez a cél, nem fogod telesírni miatta a párnát.

Három: tudsz benne mozogni. Leülni. Lépni. Nem akadsz bele folyton.

Négy: beférsz a menyasszonyi autóba. Igen, a szoknya is.

Öt: látszik az alakod és nem rejtőzik el egy nagy sátor vagy paplan alá.

Hat, úgy is, mint végső érv: a fotósod (és a filmesed) hirtelen még sokkal jobban fog szeretni. És hát lássuk be, már csak ezért megéri a dolog.

Aztán van egy paradicsomi állapot, amit már szinte le sem merek írni: eleve nem tartozik abroncs a menyasszonyi ruhához. Mert nem kell. Mert a ruha esése úgy szép, hogy nem kell tartani, mert a stílusa olyan, hogy egyáltalán nem igényel segédeszközt, hogy szépen mutasson. Ilyenkor aztán csupa boldogság a fotózás, ülni, állni, mozogni lehet szabadon, és: gyönyörű.
Bár úgy tűnhet, kissé magam felé hajlik a kezem, mikor ezt írom, de igazából a te kényelmeden keresztül szolgálja az én kényelmemet. Ha te jól érzed magad a bőrödben-ruhádban-környezetedben, nekem az a siker egyik kulcsa. Szóval hajrá, csajok, vesszen az az abroncs!